Egyre többet gondolok a potyafog eltávolításra. :) Ja igen, potyafog.
Ezt a nevet akkor találtam ki neki,
amikor elkezdett nőni. :) Azóta a
családban mindenki így hívja.

Doktornő azt mondta, hogy nem lesz gond, kapok majd egy érzéstelenítőt, és kikapja onnan. Hát én valahogy mégsem lettem nyugodtabb. A szájpadlásomba fogok érzéstelenítőt kapni? Vagy mégis hogy képzeljem ezt el. Nem tudom. Meg amúgy is, mindig féltem a foghúzástól. 8 évesen kihúzták az egyik fogamat. Emlékszem már akkor sem volt könnyű velem. És most már "nagylány" vagyok :D, szóval nem kezdhetek el sírni a rendelő előtt, és anyu mögé bújni. Na jó, ez azért erős túlzás volt. Kicsit persze várom is. Csak tűnjön el végre onnan, szabaduljak már meg tőle. És akkor foghúzások letudva, már "csak" várni kell, hogy szépen kialakuljanak az íveim.

A potyafog eltávolítás után visszakerül a félelmetes drót a szájpadlásomra.
És ismét úgy fogok beszélni, mint egy
óvodás. Megint meg kell majd szoknom,
és még az
étkezés is nehezebben fog menni.
Viszont a drót segítségével végre
befordulhat a két fogam, és meglesz
a szép ívem. :)

Suliban már mindenki megszokta a fogszabályzóm. Sőt igazából nem is érdekelt senkit, amikor meglátták. Szerintem nem ciki később kezdeni a fogszabályozást. Sőt, bizonyos szempontból még jobb is. Nem beszélve arról, hogyha majd leveszik, mekkora önbizalmat fog adni! Egyszóval nem bántam meg. Az élet vele sem egyszerűbb, de nem is nehezebb.